Sosem gondoltam volna, hogy a mellettem
Lévő szék, ennyi jót tartogathat számomra.
Beszámol az éjszakájáról,
És én számolom a színeket a szemében.
Megesküszik, hogy sosem lesz szerelmes,
S közben beletúr a hajába.
Nevetek, mert remélem téved,
És nem hiszem, hogy ez valaha
Megfordulna a fejében.
Mikor mond egy viccet,
S én úgy teszek, mintha mosolyognék,
De ismerem az összes kedvenc dalát.
És eltudnám neked mondani,
A kedvenc színe a zöld,
Szeret vitatkozni.
Tizenhetedikén született,
A nővére gyönyörű, ő pedig az apja szemét örökölte.
Ha most megkérdeznéd, hogy szeretem-e, Hazudnék.
Körbenéz a szobában,
S ártatlanul átsiklik az igazság felett,
Nem kéne felvilágosítani,
Nem tudja, hogy én már rég megjegyeztem őt.
Mindent feketén-fehéren lát.
Soha, senkinek nem hagyja, hogy sírni lássák,
És én nem hagyom senkinek, hogy lássa,
Azt kívánom, bárcsak az enyém volna!
Ott áll, majd elsétál,
Istenem, ha elmondhatnám,
Hogy érte veszek levegőt!
Sosem mondaná el neked, de....
... tud gitározni,
Azt hiszem, átlát mindenen az én szívemen kívül.
Reggelente az első gondolatom az, hogy milyen csodás ember,
Úgyhogy kifestem a szemem,
És imádkozom egy csodáért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése