Most jó...
Most nagyon jó...
Weletek nagyon jó.
Weletek mindig nagyon jó...


Mikor először eljutottam oda...
Akkor azt hittem egyszer és soha többet.
És még egyszer.
És azon kapom magam, hogy nem tudok betelni a hegyek végtelen völgyeiwel, a gyönyörű patakokkal amelyek előttem csordogálnak, és azzal a gyönyörű tengerrel amely vad hullámokat vet felém.
Elindulok az utcán. Felfelé sétálok, és boltok tömkelege, rohanó,boldog vagy unatkozó emberek tekintetét érzem magamon. Én más vagyok. De nem zavar, csak sétálok tovább, nem hiszem, hogy eljutok még egyszer ide. Tényleg más vagyok, és ezt ők is tudják.Nem néznek rám megvető szemekkel. Az emberek különönböző stílusát figyelem.
Aztán vissza megyek arra a helyre, és énekelek és táncolok, és pin-pongozok és eszem abból a szörnyű ételből, amit itt nagy fogásnak számít. Mosolygok. Azt mondom nagyon finom.
És most... megnéztem azt a videót.
A szívemben örökre élni fogtok. Egy kicsit itt hagytatok magatokból, ahogy Én is magamból.
- Missing you -
És köszön Annának, hogy azóta is kitart mellettem. :)
És egyszer... nem tudom mikor, vissza megyünk... együtt mindannyian:)