2010. április 10., szombat

A víz

Mint mikor a víz lassan lecsorog az autó szélvédőjéről, és újra rá kennek egy réteg vizet.
A por, lassan eltűnik. De nézd csak meg jobban!
Nem, a por szemcsék ott vannak. Ott maradtak.Halványultak, és lassan eltűnnek. De nem végleg... ott maradnak... nagyon sokáig, talán mindörökké. Semmilyen víz vagy tisztítószer nem képes lemosni. És akkor felfedezi véltem valamit... Egy szív... Még kisebb koromba rajzoltam oda... Lemosták. Nem egyszer nem kétszer. Ott maradt.
Akárcsak a szívemben.
Vannak kisebb- nagyobb sebek amik ott maradnak. Egyszerűen nem akarnak eltűnni. Bármilyen kis örömöt keresek, tisztítószer gyanánt mind kudarcot vallanak.
A szívemben ott maradtak a fájdalmas emlékek. Hiába próbálom lemosni, inkább feltépem velük a sebeket, melyeket rejtegetni próbálok. Nem akarom többé lemosni Őket. Inkább büszkén viselem, és mutatom, hogy igen fájt és talán most is fáj, és igen túléltem.
Ezek után senki ne mondja rám, hogy gyenge vagyok!http://www.budomagazin.hu/data/2/2069/5211.jpg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése