Oly távol fújt a szellő,
A holnap úgyis eljő,
Ma érted sír a felhő.

Egyedül utazom,
Kavarog bennem,
Valaki elveszít.
Leülhet mellém bárki, bárhol,
Én keresem, hogy hol vagy még.
Kutatva nézem a térben az időt,
De senki nem segít.
Elszakít a távollét.
Nekivágnál százezerszer,
Az útra mégse léphetsz,
Mert valahol elfakult,
És nem ragyog már úgy a fény.

Érted sír a felhő,
Oly távol fújt a szellő,
A holnap úgyis eljő,
Ma érted sír a felhő.

Álmodban éjjel,
Nevetek olykor,
A hangom feldereng.
Én is ébren fekszem az ágyban,
Az arcod itt lebeg.
Nehezen vágtam el a múltat,
Mert összeköt egy szál.
Mára, csak egy szép emlék.
Nekivágnál százezerszer,
Az útra mégse léphetsz,
Mert valahol elfakult,
És nem ragyog már úgy a fény.És csepereg,
Záporként elered,
Mert elszakít,
Kettétép,
Eltaszít,
Már nem segít,
Tovatűnt szép emlék,
Mert elfakul az ami ragyog,
Csak emlék...
És csepereg,
Záporként elered,
Mert elszakít,
Kettétép,
Eltaszít,
Már nem segít,
Tovatűnt szép emlék,
Mert elfakul az, ami ragyog,
Csak elmúlt.
(Közbe:
Érted sír a felhő,
Oly távol fújt a szellő,
A holnap úgyis eljő,
Ma érted sír a felhő.)

Érted sír a felhő.