Tulajdonképpen nem vagyok jól.. Nagyon nem. Muszáj kiírnom magamból. Senki nem veszi észre. Valószínűleg jól titkolom.Legbelül nagyon rosszul érzem magam, de ez érdekel valakit?
Nem tényleg senkit. Mindenkit csak saját maga érdekel. És nem mondom, hogy ezzel Én nem így vagyok. A szívem olyan mint egy szakadék. Ha valaki beleesik sohasem kerül ki onnan. Miért van az, hogy kiállnak mellettem, de nem veszik észre, hogy nem vagyok rendbe?
És itt ragadok ezen a leprahelyen, amit szeretek, de semmi nem köt ide. Csak rossz emlékek. (najó vannak kivételes emberek). És körülbelül fél év múlva elmegyek. Nem lesznek itt a tanárok, hogy ba*tassanak. Elegem van belőlük. Igaza volt Vikinek. Tényleg csak egy tanár szeret minket. Nem hiszem el, hogy nem érti meg, hogy csak azt akarjuk, hogy elfogadjanak.Azt a bizonyos pótolhatatlannak hitt embert sikerült pótolnom. Tulajdonképpen, már egyáltalán nem hiányzik. Az elején kicsit rossz volt, de megszoktam. Igen, ezt is túléltem. De visszatérve, fél év múlva már Debrecenbe leszek, ha minden sikerül... Ott teljesen már lesz. Tiszta lappal indítok, új életet kezdek, mindent elfeledve és magam mögött hagyva. A mosolyom azt fogja sugallani,hogy igen jól vagyok. És jól is leszek. Minden megfog változni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése